„– Szia – szólította meg az idegen lány. Elena elkapta tekintetét a fekete kancáról, és Mora nyírott sörényére szegezte. Félelem kúszott föl a gerincén: a lány szeme aranyszínű volt. 

– Angelica vagyok – szólt lágy hangon a lány. – Téged hogy hívnak?

Elena nem válaszolt. A szája kiszáradt, a nyelve nem engedelmeskedett. Érezte, hogy zsibbad a tarkója.

– Mondanom kell neked valamit, valami fontosat. Meg kell hallgatnod – folytatta az ismeretlen lány. – Apád és Gato életveszélyben vannak, meg kell mentened őket.”

Elena édesapja lovával, Gatóval együtt csapdába esett a hegyekben. Nincs esélyük a túlélésre, hacsak nem kapnak gyorsan segítséget. Felettük kondorkeselyűk köröznek – arra várnak, hogy lecsaphassanak, amint áldozataik eléggé legyengültek. Elena az egyetlen, aki idejében apja segítségére siethetne, de nem bízik az idegen lányban, aki a semmiből bukkant fel – azon a vad fekete lovon, melyet még soha senkinek sem sikerült megülnie.