| Paták zaját hozta a szél a kihalt mocsár felől: gubancos szőrű vadpónik közeledtek vidám, könnyű vágtában; szilaj, szabad ménes. Egyszeriben elfelejtettem, milyen idegen ez a táj. Megfeledkeztem Hob Torról, a távolban oly kísértetiesen magasodó sötét hegycsúcsról, s egy pillanatra még a lápvidék sivár peremén álló erős kőkunyhót is elfeledtem, amit Anya és én most az otthonunknak hívunk.
Egy póni! Van egy istállónk, s hozzá egy soványka legelőnk is, miért nem tartunk hát pónit?
Shelleynek és mamájának nagy lépés volt Amerikából Angliába költözni.
Shelley elhatározza, hogy lesz egy saját pónija, akin majd lovagolni tanulhat, s innentől fogva úgy tűnik, kezdenek jobbra fordulni a dolgok. Ekkor azonban Shelleynek az az érzése támad, mintha valaki vadászna rá.
Ki lehet ez a rejtélyes szerzet? Vajon van valami köze Hob Tor baljós legendájához? Shelley elhatározza, hogy utánajár, de ez veszélyesebbnek bizonyul, mint amire számíthatott volna. | |
AJÁNLOM AZ OLDALT
